Antenna

Az antenna elektromágneses hullámok egy tartományának, a rádióhullámoknak a sugárzására vagy vételére alkalmas elektrotechnikai eszköz. Elvileg bármelyik antenna lehet adó vagy vevő. Az antenna lényegében egy nyitott rezgőkör, amely a venni kívánt jel vivőfrekvenciájára van hangolva. Az antenna fontos jellemzője az iránykarakterisztika, amely az antenna által létrehozott azonos teljesítménysűrűségű (térerejű) pontok összessége az antenna körüli térben. A viszonyítási alap a csak elméletben létező, pontszerű izotróp antenna, amely „gömbsugárzó”, vagyis a tér minden irányában azonos mértékben sugároz. A valóságos antennák azonban a köréjük rajzolt gömbfelület különböző részein különböző térerősséget létesítenek. Az antenna sugárzási karakterisztikája mutatja meg, hogy az antenna milyen irányban mekkora intenzitással sugároz. A sugárzási karakterisztikát két egymásra merőleges (például vízszintes és függőleges) síkban adják meg; a karakterisztika az adott síkban egyenlő térerősségű pontokat összekötő görbe. A körsugárzó antenna negyed hullámhosszúságú, függőlegesen felállított körsugárzó, azaz vízszintesen minden irányban egyenletesen sugároz. Jellemzően mozgó vevőknél használnak, melyeknek minden irányból tudniuk kell venni az adók által kisugárzott jelet. Hátránya, hogy mivel minden irányból képes venni, így nem irányszektív, vagyis nem csak az adó irányából, hanem az egyéb irányokból érkező jelet is képes venni, ezek pedig zavarhatják a vevő által kiválasztott adó vételét.